Amint látható, a délkeleti és délnyugati tájolású fotovoltaikus rendszerek enyhe (1-2%-os) veszteséget okoznak az áramtermelésben.
A déli tájolástól eltérő rendszerek tervezésekor a legjobb megoldás, ha a rendszert egyenletesen osztjuk el két tetősíkon, és kissé túlméretezzük a rendszer kapacitását, hogy a napelemes rendszer által termelt energia megfeleljen a valós igényeknek. Egy ilyen rendszerkialakítás mellett alacsonyabb teljesítményű invertert is választhatunk, ami jelentős megtakarítást eredményez.
Az északi féltekén a talajra szerelt, lapostetőre vagy magastetőre telepített napelemes modulokat mindig dél felé tájolják, hogy napközben a lehető legtöbb sugárzás érje a felületüket. A PV-modulok dőlésszöge több tényezőtől függ:
– Földrajzi szélesség
– Az év azon időszaka, amikor a PV-rendszernek üzemelnie kell
– A rendelkezésre álló telepítési hely.
Az ország déli részén a panelek optimális dőlésszöge körülbelül 20-40 fok, északon pedig 30-45 fok. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy nincs egyetlen optimális dőlésszög – az évszaktól függően változik. Nyáron a napsugárzás mennyisége jóval nagyobb, mint télen. Ha az áramot csak nyáron szeretnénk használni (pl. egy tóparti nyaralóban), a rendszert 10-15 fokos szögben célszerű dönteni. Ha az épületeket kizárólag télen kell ellátni, a dőlésszögnek 60 fokosnak kell lennie, ahogy az ábrán látható.
Amint látható, az éves össztermelés a 35 fokos dőlésszögnél éri el a legnagyobb értéket. A 30-40 fokos dőlésszög azonban nem okoz jelentős veszteséget az éves össztermelésben. A grafikon ugyanakkor egyértelműen kedvezőtlen hatást mutat 20 foknál kisebb és 60 foknál nagyobb szögnél, ahol az energiatermelési veszteség már meghaladja az évi 1 MWh-t.
